2013. március 30., szombat

Erről a bicajról sose esik le a lánc


A 90-es években a Műszaki Egyetemen néhány barát gyakran járt biciklitúrára, és gyakran megkeserítette az életüket a leeső lánc. Adott volt a feladat: kifundálni valami olyan megoldást, amivel ez nem fordulhat többet elő. Kohlhéb Róbert, Rácz Gábor és Vonhauser Olivér találták ki a lánchajtás alternatíváját. Arra jutottak, hogy a pedálozás hatására vékony kötelek csavarodhatnának fel és le a hátsó kerékagyra (ettől kicsit összetettebb a dolog, akit érdekel, elolvashatja a cég honlapján). Kb. az ezredfordulóra készült el egy prototípus, de az még nem volt elég jó a gyártáshoz. 2005 körül Kohlhéb Róbert Lantos Mihály szabadalmi szakértővel összefogva új lendületet adott a fejlesztésnek, és a műszaki problémákat sikerült kiküszöbölni.

Aztán összefogtak a Schwinn-Csepellel és a 2010-es padovai nemzetközi biciklivásár egyik szenzációja lehetett az ott először bemutatott Stringbike. Mivel az ára 7-800 ezer Ft körül mozgott, elég költséges mulatság az áttérés a hagyományos kerékpárról. Valószínűleg a hazai kocsmák előtt nem fogja kiszorítani a közeljövőben a láncos gépeket. A sajtóvisszhang viszont óriási volt és rendszeresen hívták külföldre az alkotókat.

Tavaly tavasszal a Wired is közölt róluk egy cikket "The Beauty and Tragedy of Hungary's Supple Stringbike" címmel. Összefoglalva: a cikkíró a bicajt eredetinek, gyönyörűnek és avantgárdnak titulálta, minimális fenntartási igénnyel. Szerinte meg fognak vele állítani az emberek és beszélni akarnak róla, ha ilyennel tekeregsz az úton. Az árát magasnak, a jövőjét bizonytalannak ítélte. A Wankel motorhoz hasonlította ebből a szempontból.

A cég weboldala szerint a közelmúltban sikerült a cégstruktúrát kialakítani, mögéjük állt egy neves kockázati tőkebefektető cég, és 2012. augusztusában az Eurobike Show-n új modelleket mutattak be. Ugyancsak tavaly nyáron Szőnyi Ferenc ilyen kerékpárral versenyzett a 3005 mérföldes Race Accross America-n, ahol a 9. helyet szerezte meg a férfi egyéni kategóriában.

Reméljük, hogy ez utóbbi siker is segít a magyar innovációnak a világ körüli terjedésben.

2013. március 16., szombat

Részegen ki visz majd haza?

Hasznos szolgáltatás a sofőrsegély intézménye. Ha a család felnőtt tagjai alkoholt terveznek fogyasztani valamilyen rendezvényen vagy vendégségben, kevesebbe kerül odaautózni és sofőrt hívni, mint oda-vissza taxival menni. Ha kicsik a gyerekek és biztonsági ülésre van még szükség, akkor pláne indokolt, hogy saját gépkocsival utazzunk. Nyílván most azokról az esetekről beszélek, amikor a tömegközlekedés nehézkes, vagy várhatóan későn és fáradtan indul haza a különítmény. Vagy öt éve ajánlottak barátaim egy tisztán hölgyekből álló sofőrcsapatot, akik néhány egyszerű jellemzőjükkel tettek törzsutasukká:

1. mindig felveszik a telefont
2. az általuk vállalt időn belül meg is jelennek (átlagosan háromnegyed óra)
3. táblázat alapján, fix díjakkal dolgoznak, nincsenek meglepetések
4. a sofőrök jól vezetnek

Tegnap hazafelé az úton elbeszélgettünk Veress Ildikóval, a Vénusz Sofőrsegély tulajdonosával arról, hogy miként alakult a vállalkozás története. 2002-ben alapította meg a céget, előtte egy hasonló szolgáltatónál dolgozott, de egy kéthetes külföldi utazás után hazatérve a főnöke felszívódott. Úgy döntött, saját kezébe veszi a sorsát. Az első öt évben minden nap saját maga is dolgozott, még szabadságra se ment. Mára számos sofőrt mozgatnak, és saját gyermekei is részt vesznek a családi vállalkozásban. A cég megerősödött és jó nevet szerzett magának Budapesten és agglomerációjában.

Elég nagy bizadalom kell ahhoz, hogy az ember egy idegen kezébe tegye autóját, saját maga és családja épségét. Ezt csak átlátható, kiszámítható és megbízható szolgáltatással lehet elérni, és ezt hosszú távon fent kell tudni tartani. Előre közölni kell, mire számíthatsz, aztán annak megfelelően szükséges eljárni. Mindegy igazából, milyen iparágban utazik valaki.

Lehet utána csinálni!

2013. március 10., vasárnap

Illy Feri bácsi és az ő világhírű espressója


Illy Ferenc 1892-ben született Temesváron, édesapja Illy János magyar nemzetiségű asztalos volt. Itt nőtt fel és végezte iskoláit, majd 22 évesen besorozták az Osztrák-Magyar hadseregbe és az első világháború több frontján harcolt. A háború Triesztbe is elvitte, ahol a békekötést követően közgazdaságtant tanult, aztán dolgozott Bécsben és szülővárosában is, de végül visszatért kedvenc városába, Triesztbe. Itt rátalált két szerelmére, Vittoriára és a kávéra.

1933-ban alapította kávé és kakaó kereskedelmével foglalkozó vállalkozását, mely később kizárólag a kávéra kezdett fókuszálni. Innen indul az innovatív családi vállalkozás, az illycafé története. 1934-35 magasságában feltalálta a mai espresso gépek elődjét, az Illettát, ami forró gőzzel működve stabilan képes volt a ma már elvárt minőségű presszókávét produkálni. Ugyancsak újdonságként vezette be a légmentes vákkumcsomagolást, hogy szállítható maradjon a pörkölt kávé és ne veszítse el az aromáját.


2013. március 2., szombat

Arckrém és dixieland

Forrás: est.hu

Ebben a bejegyzésben kivételesen nem egy kevéssé ismert emberről fogok írni. Nagy teljesítmény, ha valaki évtizedeken át sikeres a zenekarával, sőt, nemzetközi fesztiválokat képes vele megnyerni. Az is kalapemelést érdemel, ha egy vállalkozó termelőcéget alapít, fejleszt, és a rendszerváltástól napjainkig talpon tud maradni a multik által dominált fogyasztási cikk piacon. De ami igazán különleges, az az, ha mindezt egy és ugyanaz a személy követi el.

Benkó Sándor több mint 55(!) éve alapította zenekarát, mely amerikai dixieland/jazz muzsikát játszik. Néhány említésre méltó mérföldkő: 1971-ben megnyerték a Montreaux-i Jazz Fesztivált, 1972-ben San Sebastian-ban a közönség nagydíját kapták, 1982-ben a Sacramentói Jazz Fesztivál nagydíját nyerték el, és ugyanebben az évben a Kaliforniai Parlament is kitüntette őket. 1983-ban az Év Zenekara lettek Kaliforniában, majd 1987-ben az akkori amerikai elnök, Ronald Reagen részesítette a zenekart kitüntető elismerésben. 20 évvel később, 2007-ben George W. Bush hasonlóképp cselekedett. És persze számos hazai elismerés birtokosai.


2013. február 17., vasárnap

Vannak jó borok, vannak még jobbak, és vannak Szepsy István borai


Az ország 22 borvidékének több száz termelőjéről írhatnék Csináld utána! blogbejegyzést. Szerencsére az utóbbi két évtizedben rengeteg fiatal és idősebb termelő kötelezte el magát a jó minőségű borkészítés mellett, maga mögött hagyva a szocialista borkombinátok mennyiségi szemléletű gyakorlatát. Egyre többen érdeklődnek a fiatal fogyasztók közül is a hazai borok és pálinkák iránt, így az összejöveteleken már nem csak a vodka-redbull, a jager meg a whisky a menő. Régóta tervezek borászról is írni egy bejegyzést, de nem tudtam, mi alapján válasszak a sok-sok követendő példa közül. Aztán rájöttem, hogyha egyet kell kiválasztani, az csakis Szepsy István lehet.

Vagy hat éve lehetett, amikor barátaink kóstoló körutat szerveztek a tokaji borvidékre. Magamtól biztos nem jutott volna eszembe, hogy pont oda menjek, hisz egyáltalán nem keltette fel érdeklődésemet az édes bor. Nem tudtam, hogy életem legmeghatározóbb boros élményében lesz részem. A második nap délelőttjén elindultunk Mádra, ahol Szepsy István fogadott bennünket személyesen a saját házánál. Nekem akkor még fogalmam se volt, kivel fogunk találkozni. A hely szépsége mellett azonnal magával ragadott bennünket házigazdánk, ahogy szenvedélyéről, hagyománytiszteletéről és újításairól, minőség iránti elkötelezettségéről, valamint saját elképzeléseinek kitartó és következetes végigviteléről beszélt. Példa volt erre, amikor a szembeszéllel dacolva elkezdett száraz borokat is készíteni az édesekre szakosodott borvidéken, dűlőszelektált tételeket készített, valamint saját házasításokkal kísérletezett a szokásos helyi szamorodni/fordítás/aszú vonal mellett. Nagyon megfogott, amikor elmesélte, hogy a 2001-es évjárattal annyira elégedetlen volt, hogy egyetlen üveggel se adott el a saját nevén belőle. Eladta egyben folyóborként. Saját néven csak tökéletes palackok kerülhetnek a polcokra. Ahogy mesélt nekünk, egyértelművé vált számunkra óriási szaktudása és rendkívül széleskörű tájékozottsága. Mindez rettentő szerénységgel és mások iránti tisztelettel párosult.


2013. február 9., szombat

Csongrádon még a betont is átlátszóvá teszik

Forrás: litracon.hu

Mindig öröm, amikor ebben a nagy főváros-központúságban arról lehet beszámolni, hogy vidéken is tudnak emberek nagyra törő álmokat szőni, majd azokat meg is valósítani. Losonczi Áron építész karra járt a Műegyetemen, aztán Stockholmban folytatta tanulmányait, ahol 2001 környékén feltalálta a fényáteresztő betont (light-transmitting concrete), sok kísérletezés és prototípus-készítés eredményeként. 2003 szeptemberében állítottak ki először egy ember nagyságú falat a Svéd Építészeti Múzeumban. A termék összetétele 96% beton és mindössze 4% optikai szál. Ennek ellenére tényleg átlátszik, sőt, állítólag akár 20 méteres vastagság esetén is!

2004 tavaszán alapította meg gyártó cégét, a LiTraCon Kft.-t Csongrádon. 2005-ben, a magyar EU csatlakozás emlékére egy 4 méteres szobrot készítettek üvegbetonból, Európa-kapu elnevezéssel Komáromban. 2005-ben Red dot: best of the best díjat kaptak a Német Dizájn Központtól, 2006-ban Leaf Award-ban részesültek, majd 2008-ban a Hannoveri Nemzetközi Vásáron átvehették az IF Material Award-ot. 


2013. február 2., szombat

Ne untasson PowerPointtal, inkább okozzon tengeribetegséget Prezivel!

Három éve, 2010 januárjában Pusztai barátom felvetésére részt vettünk egy hálózattudománnyal kapcsolatos CEU konferencián. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy Bodó Balázs file-sharing hálózatokról szóló előadását nem felsorolásokkal telezsúfolt diákkal illusztrálja, hanem valami olyasmivel, amiről nekem akkor egy rajzfilm jutott eszembe, melynek főhőse körbeutazza a világot. Az egész napból ez tette rám a legerősebb benyomást. Utánanéztem, mi ez, kiderült, hogy valami Prezi - ráadásul magyar fejlesztés. Zooming technológia lineáris diasor helyett. A cég 2008-ban indult a Kitchen Budapest támogatásával és 2009 áprilisa óta fogadja a felhasználókat. Közben sikerült amerikai befektetőt találni és mára 17 millió felhasználóval, napi 170.000 új prezentációval, kb. 100 munkatárssal és pozitív cash-flow-val büszkélkedhetnek. A Prezi egyik alapítója december végén készített egy prezit a saját történetükről, ebből választottam ki pár gondolatot.


2013. január 26., szombat

Akik Hollywoodnak termelnek Egerszalókon

Magyar Ádám alkot

2012. nyarán, uniós támogatással készült el a GreenZero inkubátorháza és 3D-animációs stúdiója a bezárt iskola helyén Egerszalókon. Magyar Ádám, testvére Magyar Dániel, valamint alvállalkozóik készítették például David Attenborough dínókról szóló BAFTA-díjas filmjének 3D-animációját, mostanában a Toy Story alkotóival dolgoznak együtt egy egész estés Don Quijote "újragondoláson", valamint ezzel párhuzamosan egy Drakula sztorin is ügyködnek. A GreenZero egyébként már 2010 óta segíti a régió start-up vállalkozásait ezen a helyszínen, ahol a természet közelsége megfelelő környezetet biztosít a kreatív munkához. A GreenZero emellett az USÁ-tól Németországon át Szaud-Arábiáig számos külföldi megrendelést teljesített az elmúlt években. Pangea – The Neverending World c. 3D dínós trailerüket több millió alkalommal nézték meg a YouTube-on.


2013. január 19., szombat

Kint is vagyok, bent is vagyok - 6 év alatt a NASDAQ-ra

Van olyan szolgáltatás, ami lehetőséget ad rá, hogy egyszerre kint is legyél, azaz messze a számítógépedtől, és bent is, tehát hozzáférhess a komputeredhez. Mindez kényelmes lehet egy magánembernek, vagy létfontosságú egy vállalatnak, ahol az IT-s meg tudja szerelni a gépedet egy másik országból is. A műfaj sikercége, a LogMeIn magyar alapítású, fejlesztőközpontja Budapesten és Szegeden található.

Anka Mártont 12 éves kora óta jellemzi számítógép-mániája. Programozó karrierje elején néhány évig vállalatirányítási rendszereken dolgozott, de nem tartotta elég szórakoztatónak, így 1995-ben átigazolt az Uproarhoz, ahol többfelhasználós online játékokat fejlesztettek. Nem működött jól a cég szerver-menedzsment rendszere, így munkaidő után bent maradt azt hegeszteni. Innen indult a sikertörténet.


2013. január 12., szombat

Mitől lesz olyan jó a bükki sajt?

Sándor Tamás jó pár évet dolgozott eredeti szakmájában Németországban, Svájcban és Észak-Olaszországban, mint szakács és séfhelyettes. Egy szép napon, 1998-ban, amikor Svájcban tevékenykedett, egy idős ember jött le a hegyről és hozta a sajtját a szállodába. Tamás megízlelte a hegyi kézműves terméket, ami meghozta kedvét a sajtkészítéshez. Eltelt pár év érlelési idő, aztán egy egri lakótelepi garázsban, egy gázrezsó, egy nagy fazék és egy Lehel hűtő felhasználásával legyártotta első gomolyáját, ordáját és borban érlelt tehénsajtját.

A sajtmanufaktúra 2005-ben indult el Egerben. A bükki sajt kiválósága talán három fő tényezőnek köszönhető: a helyi termelőktől beszerzett alapanyag minősége, a hagyományos technológia és a folyamatos tudásbővítés. Vegyük röviden sorra ezeket.

Már a takarmányozásnál eldől a végtermék, külföldön például csak silómentes tejet vesznek a sajtmesterek. A legelő sem mindegy, a talaj meghatározza a takarmányt, ami aztán befolyásolja a sajt ízét. A Bükkben, 300-400 méter magasságban legelnek az alapanyagot szolgáltató jószágok. Kalciumban gazdag, meszes, andezites a talaj, sok a gyógynövény, nincs vegyszerezés. Sándor Tamás szorosan együtt dolgozik a beszállítókkal, közösen tanulnak.


2013. január 5., szombat

A Doktorúr esete a Tankcsapdával

1995 nyarán főiskolás barátainkkal nekivágtunk a nagyvilágnak és elutaztunk az Egyesült Államokba gyerektábori felvigyázónak. Ugyanígy cselekedett két pécsi orvostanhallgató is, egyikük később Dr. Százados Miklós néven vált ismertté, hiszen ez volt a neve, majd pedig lediplomázott. Igen szórakoztató figurát ismertem meg személyében. Kiderült például róla, hogy még középiskolásként, barátjával, ha jól emlékszem egy sci-fi könyvet írtak, ami meg is jelent. Pedig akkor még másképp működött a könyvkiadás, nem lehetett bármit kinyomtatni egy digitális nyomdában, aminek elkészültekor hajlandó vagy kifizetni a számlát.

Telt-múlt az idő, Miklós négy évet töltött a pécsi ANTSZ-nél, majd Budapestre költözött és 2001 óta különböző gyógyszeripari vállalatoknál ténykedik termékmenedzserként. Egyszer-egyszer találkoztunk, és megvan az a flash, amikor Miklós verseskötettel ajándékozott meg. A könyvecske az ő munkájához kapcsolódott: egy pályázat nyertes műveit tartalmazta, ahol versben kellett megénekelni az Algoflex nevű lázcsillapítót…


2012. december 29., szombat

Csillag születik! - azaz már megszületett

Ez a követendő történet nem egy személyről és nem egy cégről szól, hanem egy új márka születéséről, ami példás szakmai összefogással jött létre. Ráadásul rekord idő alatt. 2010. február 10-én hatvan egri borász jött össze a Gál Tibor Pincészetben. Az egri borvidék területének közel felét fehér szőlők teszik ki, fajták szerint ugyanúgy szétaprózódva, mint a kék szőlőknél. Adta magát a gondolat, hogy az utóbbi években a borászok kemény munkájának köszönhetően újra felemelkedett Egri Bikavér mintájára egy fehér házasítás márkája is legyen a borvidéknek. Még azon a tavaszon internetes pályázaton 3500 ötlet közül választotta ki az Egri Csillag nevet egy szakmai zsűri. Abban az évben már 10-en vállalkoztak a cuvée elkészítésére, amit én pilot projektnek neveznék. Az új márkában rejlő lehetőséget a próbálkozás megmutatta.

Az Egri Csillag szabályozásnak a következő a rövid lényege: "Legalább négyféle szőlőfajtából kell összeállnia, úgy, hogy egyikből sem lehet 50%-nál több, de mindegyiknek meg kell haladnia az 5%-ot. Ezen túl megkötés, hogy legalább a bor felét például olyan Kárpát-medencei fajták adják, mint a leányka, a királyleányka, a hárslevelű és az olaszrizling. Az illatos szőlőfajták jelenlétét 30%-ban maximáltuk. Összességében egy könnyed, friss, gyümölcsös borkategóriát kívántunk létrehozni." - fogalmazta meg egy interjúban ifj. Gál Tibor. Megjegyzem, ez a szabályozás ugyanúgy, mint a bikavérnél, lehetővé teszi, hogy teljesen egyedi, a borász személyiségét és elképzeléseit kifejező Csillagok szülessenek.


2012. december 20., csütörtök

Anyukám nem mondta, pedig mondhatta volna


Anyukám nem mondta, hogy a 6757 fős borsodi településre, Encsre érdemes elmenni egy jót kajálni. Persze azért nem mondta, mert fogalma sem volt erről, mint ahogy sokunknak. Encs honlapja szerint várossá válása óta épült ott új általános iskola, Abaúj Áruház, új Postapalota, Sportcsarnok uszodával, Abaúji Gondozóház, és négy templommal is rendelkeznek. A rendszerváltás óta gondot okoz a lakosság foglalkoztatása, mivel 1990 óta a termelőüzemek sorra tönkrementek - tudható meg a weboldalról.

Valószínűleg az utolsó dolog, ami eszünkbe jutna, hogy pont itt kellene egy színvonalas éttermet nyitni. De volt, aki mégis így gondolta. Az Anyukám mondta nevezetű étteremben ugyan még nem voltam, de alkalmam nyílt megkóstolni főztjüket, amikor kitelepültek egy egri jótékonysági rendezvényre. Az egyik étel egy összehajtott pizzaféleség volt, amibe ott a helyszínen vágták egy kézzel tekerős alkalmatossággal az egész pármai sonkából a szeleteket, majd mozarellát, rukkolát és olivaolajat tettek bele. Amilyen egyszerűnek tűnt, olyan kiváló lett a végeredmény. A másik lehetőségként pedig egy vaslapon sült mustáros tarját kínáltak, amit előzőleg sous-vide eljárással előfőztek. Ez is kifogástalanul sikerült. Jó alapanyag és komoly szakértelem. Náluk is ez a két fő összetevő.


2012. december 18., kedd

Folyamatmérnök és elismert szürrealista író


Benyák Zoltánt 2011-ben volt szerencsém megismerni, amikor egy előretölthető fecskendőket gyártó vállalatnál részt vett az általam tartott vezetőképző programon, mint folyamatmérnök. Közel egy évig tartott a közös munka, jó volt a csapat, és Zoltánra úgy emlékszem vissza, hogy kifejezetten nyitott volt a vezetéssel kapcsolatos tanulásra és készségfejlesztésre. Ott és akkor nem derült ki azonban róla, hogy ő tulajdonképpen Jonathan Cross, az író. Jól meg is lepődtem, amikor hónapokkal később megtudtam.

Ahogy néhány közelmúltbeli interjúban elolvastam, gyermekkorában lenyűgözték a képregények, melyek inspirálására grafikus és illusztrátor szeretett volna lenni. Az Iparművészeti Főiskolára végül mégsem próbált felvételizni, annyit riogatták a túljelentkezéssel. A rajzok elmaradtak és maradt a fókusz a szövegen. Nyomtatásban 2005 környékén jelent meg először, amikor írásait többször is beválogatták az Új galaxis antológiába.

Sötétedéskor és hajnali szürkületkor alkot, szerinte ilyenkor nem is lehet mást írni, mint a misztikum, a sci-fi és a fantasy vonalán mozgó elbeszéléseket.


2012. december 16., vasárnap

Egy karatemester, akit még a betegség se tudott legyőzni

Marossy Károly és mestere, Borza József

Marossy Károly 4 danos karatemesterrel kb. öt éve volt szerencsém találkozni, baráti társaságban. Vidám, élettel teli, pozitív szemléletű, kedves embert ismertem meg személyében, de még nem sokat tudtam róla akkor. Talán egy évvel később megszólított, hogy sportvezetőként szeretné az egyesület menedzselését jobban csinálni, és tudok-e neki ebben segíteni. Egy kb. féléves vezetői coaching folyamatot vittünk végig, és ezalatt lehetőségem nyílt jobban megismerni.

Károly katonai kollégiumba járt Egerben, amit Katonai Főiskola követett. 1984-ben kezdett karatézni, majd 1986-tól mindmáig Borza József lett a mestere. Tíz évvel az indulás után alapította első saját csapatát Délegyházán. Sportnak szentelt életébe viszont váratlanul megérkezett az orvostudomány jelen állása szerint nem gyógyítható betegség, a Sclerosis Multiplex. A jelentkező tünetek okozta nehézségekkel szembeszállva 1996-ban sikeresen teljesítette az 1. dan követelményeit.


2012. december 12., szerda

Olyan mint a YouTube, csak élő

Na, ha egy ilyen sztorit szeretnél kitalálni, bőven el kell engedni a fantáziádat. Következő a sikerrecept: végy két vállalkozószellemű amerikai katonát, akik szeretnék elősegíteni az Iraki háborúban szolgáló barátaik kommunikációját a szeretteikkel, keverj bele magyar fejlesztőket, öntsd őket a Szilícium-völgyben lévő nagy fazékba, ott majd akad aki tüzet rak alá, aztán pár év múlva már arra leszel figyelmes, hogy Snoop Dogg, Barack Obama, vagy Hillary Clinton használja a szolgáltatásodat.

Dr. Fehér Gyula cége a kétezres évek elején fejlesztett egy partyfotós weboldalt két amerikai katonának, John Ham-nek és Brad Hunstable-nek, akik együtt jártak iskolába a United States Military Academy-re. Megcsinálták, kifizették, eltűntek. Kitört az iraki háború, egyikőjüket hirtelen pont oda, a másikat egy támaszpontra vezényelték. Partyfotós cucc befejez.


2012. december 11., kedd

Élet a xantángumin túl


Iskolás koromban az egri főutcán volt a tejivó. Mondjuk be lehetett ott dobni egy old school-os korsó kakaót egy darab kaláccsal, vagy néhány kiflit kefírrel. Aztán annak annyi lett. Vagy huszonöt évvel később alkalmanként lusta voltam kiállni a sort az egyik budapesti irodaház étkezdéjében, inkább a közeli kisboltban vettem egy szendvicset, plusz egy számomra korábban ismeretlen terméket, egy pohár Cserpes gyümölcsös joghurtot. Drágább volt, mint a szokásos, de nem is gyűszűnyi kiszerelésben adták, pont kétszer annyi volt a töltőtömeg. Az alján volt a lekvár, a tetején meg valami nagyon kellemes joghurt. Akkor már voltak gyerekeim, és rászoktam, hogy megnézzem az összetételét. Érdekes módon semmi olyasmit nem tartalmazott, amit nem értettem: tej, gyümölcs, cukor, joghurtkultúra. Na mi van, létezik olyan, hogy gyümölcsjoghurtban csak lekvár van meg joghurt? Se aroma, se gumi, se a jó szín végett egy kis bíbortetű porítmány (kármin)?

Cserpes István nemrég kapta meg az Ernst & Young-tól a "Merész újító" díjat, melyet úgy kommentált, hogy "mertünk tejből tejterméket és sajtot készíteni, miközben bizonyos cégek inkább a vegyipar felé tolták el profiljukat". De honnan is indult a történet?


2012. december 8., szombat

Hungarian Dream

2004-ben, még amikor nem volt minden este zenei tehetségkutató, egy 22 éves törökszentmiklósi testes roma fiatalember került sorra a válogatáson. Miután 16 évesen egy családi tragédia után a saját lábára kellett, hogy álljon, az utóbbi pár esztendőt különféle cipekedéssel kapcsolatos munkákkal töltötte, már amikor talált ilyet. Egy saját dallal jött, mire a közönség a dal közepétől önkéntelenül ütemes tapssal kísérte az előadást. Ilyeneket énekelt, hogy:

"Gyermekként álmodtam és azt hittem úgy lesz,
hittem az életben és nem fájt a szívem.
Tudtam, hogy én váltom meg majd a világot, 
láttam a jövőmet és semmi sem bántott. 

Lelkemben mindig ott volt valami dallam, 
tudtam, hogy elmondhatok bármit egy dalban, 
és hogy ha szeretném elszállok innen, 
ez a dal majd repít, a szárnyán visz engem."